Dokumentumfilm

Hét éve kezdtem el a magyar egészségügy és a magyar népesség egészségi állapotáról szóló dokumentumfilm sorozatot, amely ma már 10 X 30 perces sorozattá nőtte ki magát. Az első és második rész már elkészült a harmadik és a negyedik rész utómunkái lassan befejeződnek. A sorozat címe: Zárójelentés, amely megpróbálja elemezni a tragikusan romló mutatók társadalmi hátterét a lehetséges okokat és okozatokat.

Az ötödik és hatodik rész a magyarországi gyógyszerhelyzettel foglalkozik. Mindenki által köztudott, hogy sokaknak már nemcsak a külföldi gyógyszerek megfizethetetlenek, a magyar gyógyszergyárak is felzárkóztak a világpiaci árakhoz, hozzászoktatva a betegeket a folyamatos áremeléshez A TB adatai szerint a betegek 39%-a már nem tudja kiváltani a gyógyszerét, ebből 45% már nem is megy vissza az orvoshoz, és kiesik az egészségügy rendszeréből.

A film forgatása 1994 decemberében kezdődött el. Azóta minden megváltozott. Az egy évvel ezelőtt leforgatott anyagok hűen dokumentálják a döntéshozók rövidtávú gondolkodásmódját. Két ével később újból felkeressük az egykori nyilatkozókat és egy újabb forgatással szeretnénk, ha az illetékesek a film segítségével szembesülhetnének döntéseikkel, stratégiájukkal, a felelősség kérdésével.

A gyógyszer hatalmas üzlet lett. Talán nagyobb mint az olaj, vagy a kábítószer. Ebben a változó világban szinte korlátlanok a haszonszerzési lehetőségek. Az első forgatás óta privatizálták a gyógyszergyárakat, sőt a patikákat is. Üzlet lett patikákban befektetni, lehetőleg nem is egyben egész kis hálózatokat vettek meg civilek. Még diploma sem szükséges hozzá. Sokszor nem is a patika kell, hanem az ingatlan tulajdoni joga. Merre halad majd az egészségügyi szolgáltatás ezen területe?

Szeretnénk tovább követni a változásokat. Talán kiderül, hogy miért mindig a rosszabb megoldást preferálják a döntéshozók. Talán kiderül, hogy mi lesz a magyar gyógyszeripar sorsa, a magyar gyógyszerkutatás jövője. Az elszalasztott lehetőségek politikai háttere. És nem utolsósorban a betegek jogainak változásai, gyógyuláshoz esetenként az Életbennmaradáshoz.

A hetedik rész az egészségügy vállalkozóiról szól, olyanokról akik milliárdos üzleteket bonyolítanak, és olyanokról akik fontos, de szerény összegek hiányában évek óta falakba ütköznek.

Az influenza elleni védőoltás-gyártól a külföldre kényszerülő gyógyszerfeltalálóig, a biomechanikai mérőlabort kitaláló ortopédorvosig. A magánkórházaktól a háziápolást szolgáltató vállalkozásokig.

Mitől függ, hogy kinek sikerül? Számít e a beteg, a betegek érdeke? A multinacionális vállalkozások, a nagyhalak hogyan, mivel befolyásolják a politikát, a döntéshozókat? Meddig lehet a betegeket anyagilag tovább sarcolni?

A készülő sorozat 8,9,10. fejezete "KÓRHÁZMESÉK" címmel az egészségügy átalakításának leglátványosabb területéről a kórházak, a fekvőbetegellátás strukturális átalakításáról szól. Ma már szinte megszokott, hogy a sajtókülönböző botrányokról számol be, kórházak bezárásának tervéről, ágyak és orvosok számának drasztikus csökkentéséről. De a napi aktualitáson túl mi történik valójában? Hogyan élik meg a változásokat az érintettek? Az orvosok és a betegek, úgy tűnik súlyszámok és követhetetlen számítási metódusok, hálójába vergődnek azóta is. Mi alakul itt át? Mitől lesz jobb, és főleg kinek lesz jobb? Meddig terjed a fapados és hol kezdődik az extra szoláltatás? A gyógyulás esélyegyenlőségének hol lesznek a monetáris határai? Ki dönti el, hogy az életbemaradás meddig gazdaságos? Egy újabb mesét kell-e elhinnünk a 2000. év előtti magyar valóságáról? Kórházmesék azoknak kik szeretnek hinni a mesék valóságában.

A film két teljesen különböző vezetési és szervezési koncepció megvalósítását követi végig. Mindkettő kórházak, átalakításáról szól. Az egyik a lassú, szoftos változásokat, helyezi előtérbe, nem szól bele személyi ügyekbe, csak irányelveket oszt, és számokat. Nem foglalkozik hosszú távú tervekkel. A főhatóság irányelveinek akar megfelelni.

A másik koncepció a radikális változtatást részesíti előnyben. Átalakít, megszüntet osztályokat, összevon területeket. Több műszakban dolgozatja a labort, a diagnosztikai berendezéseket. Vállalkozásba adja a mosodát, a konyhát, a szállítást. Saját mezőgazdasági ágazatot működtet több kórház élelmezésére. Minden felgyorsul. Nincs szociális érzékenység, nincs szánalom. A beteg a rendszerbe kerülve minél gyorsabban minél több hasznot hozzon. A vizsgálatokért járó pontszámok aránya számít. Ne legyen üres ágy, ne legyen kihasználatlan pillanat. Minden tevékenységet egyetlen szempont szerint értékel, hogyan lehet a legoptimálisabb ráfordítással a legnagyobb hasznot elérni. Szakszerűség, szigorú szakmai protokollok szerinti orvoslás. Az orvos korlátok között dolgozik, magasabb fizetéssel, de hatékonyságát állandóan ellenőrzik.

A kórtermek ágyszáma lecsökken, a komfortérzés növekszik, extra szolgáltatásokat lehet igénybe venni, persze napi áron.

A gazdasági igazgató és az informatikus veszi át a hatalmat. Az orvosok még inkább kiszolgáltatottabbak lesznek.

A film egy éven keresztül követi nyomon az eseményeket. Bemutat minden olyan változást, amely közérdeklődésre tarthat számot. Mindkét forgatási helyszínen ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ, ugyanolyan technikával dolgozunk, azonos szakterületeket állítunk egymás mellé. A nézőre bízzuk a döntést, hiszen neki kell döntenie, hogy melyik alternatívát szeretné, ha a saját környezetében megvalósulna, hiszen ő fizeti, az ő pénzéréről is döntenek azok, akik a jobb, vagy a rosszabb megoldást választják.

Filmünk élő, működő modelleket mutat be előnyeivel, hátrányaival együtt. Az Egészségbiztosító Önkormányzat, a Népjóléti Minisztérium, a helyi önkormányzatok, szervezetek és egyesületek, kamarák és szövetségek, multinacionális vállalkozások, politikai pártok, ügyeskedők, mind-mind beleszólnak, véleményt mondanak, de ki kérdezi a beteget, aki Európában a legmagasabb járulékot fizeti, de életkilátásai a legalacsonyabbak.

A kétféle kórházi menedzsment stratégia mellett filmünk szeretné bemutatni a harmadik lehetőséget, a falak nélküli kórházat, a házi beteggondozás, ápolás olcsóbb és humánusabb, Európában már működő rendszerét.

Filműnk továbbá olyan kérdéseket is felvet, amelyekre ma kevesen tudnak megnyugtató választ adni: hogyan alakul a jövő szociálpolitikája, mit jelent az egészségügyön belül a önkormányzati tulajdonlás, a pénzügyi szabályzók folyamatos változtatása, a bankok szerepe a nonprofit szféra pénzkezelésében, a korrupció és a fekete-piac az egészségügy területén?

A KÓRHÁZMESÉK című film körülbelül 40 napforgatás, 20 nap utómunka alatt készülhet el, BETA SP technikára.

A filmgyártási átfutása kb. 14 hónap.

Dénes Gábor