Általános információk | Curriculum Vitae | Művészi hitvallás | Díjak     | Megrendelés |

Ismeretterjesztő film

"Nekünk magyar filmeseknek nincs sok lehetőségünk
a világ egzotikusabb tájait bemutatni. Amit tehetünk, és amiben egyedülállók vagyunk, hogy felfedezzük a természet kamaraszínpadát"
| Kollányi Ágoston

Filmünk egy olyan testközeli világ bemutatására vállalkozik, amelyet sokan láttak már, de szinte semmit sem tudnak róla. Egy, egy elemét felismerték, de összefüggésében, funkciójában el sem tudják képzelni. Egy közeli, de idegen világot mutatunk be, amely szándékaink, mindenki számára hasznos lehet.

A tenger titkait kutató sorozatok csodálatos világba viszik el a nézőt, de olyan helyekre, ahová a film segítsége nélkül is eljuthat bárki. Azt mutatjuk be, amit mindenki láthat, de fogalma sincs róla, hogy mit is néz valójában, ha a part közeli élővilágot egy vízálló szemüvegen át megnézi. Mert az ismeretek hiányából adódóan nem veszi észre, a karnyújtásnyira lévő csodákat, a velünk élő, titokzatos vízi világ szereplőit. És így nem is ismerhetjük meg azok szerepeit sem, amely e nagy előadásban bizonyára nélkülözhetetlen.

A film nem a nagy halak, a mélység titokzatos kincseit próbálja bemutatni, hanem a közvetlen a part menti világot fedeznénk fel együtt. Nem csak a biológia kedvelőivel, hanem azokkal a tízezrekkel, akik nyáron nyaralás közben néha a víz alá is néznek. Azt szeretnénk, ha egy-egy merülés közben felismernék a film által bemutatott ismerősöket. A film célja, hogy környetünket közelebbről is megismerjük és megértsük annak miértjeit, okozati összefüggéseit.

Ha alá merülünk a tengerbe, egy egyszerű búvárszemüvegen át, elénk tárul az természet másik oldala. Halak, növények furcsa formájú kagylók, csigák, algák, szivacsok alkotják e világot. De mit tudunk róluk? Semmit. Pedig egy méterre a parttól itt élnek közöttünk.

A fehércápákról, kardszárnyú delfinekről sokkai többet tud egy mai kamasz, mint a számára is elérhető, megfigyelhető világról. Filmünk a Kollányi hagyományokat követve, egy kicsit szeretne ezen változtatni.

Mi bemutatjuk a tenger kamaraszínpadát. A számunkra elérhető, de eddig felfedezetlen világot.

Egy alapvetően ökológiai szemléletű filmet képzelünk el, ahol nem csak a látvány, de a titok is fontos. A mi ez? - kérdése után, miért van ott, mit csinál? Hogyan illeszkedik a nagy egészhez, mi a szerepe a tágabb környezetében? - kérdésre is szeretnénk választ adni. Azt szeretnénk, ha filmünk használati tárggyá válna. Hogy utazás előtt megnézné a család, hogy az iskolai biológia oktatásban úgy használják a gyerekek, mint egy tankönyvet.

A filmet Karáth Emil tengerbiológus, kutató, búvármester szakmai segítségével, szakértelmével készítenénk.

Szeretnénk másokkal is megosztani a titkot, Hogy az elénk táruló végtelen gazdagság, egy rendszerben működik igazán. Nincs benne felesleges. Minden élőlénynek meghatározott dolga van. Hozzájárul mások létezéséhez. Ha kellő türelemmel és alázattal viseltetünk, akkor lassan befogad a természet és megmutatja titkait, még a part mentén is. Ezt a különleges, talán csak a felfedezők általi eufórikus érzést szeretném átadni e film segítségével másoknak is, hogy részesei lehessenek e rendhagyó kamaraszínpadi előadásnak.

Az első pillanatban, ahogy az ember lemerül a víz alá, egy új, addig ismeretlen érzés keríti hatalmába. Ez érthető, hiszen a tenger közegében kicsit minden megváltozik, minden másként hat érzékszerveinkre, mint a felszínen. De az érzéseknél sokkal meghatározóbb a látvány. Hirtelen egy ismeretlen világ tárul fel. A tenger tiszteletet parancsol, nem a félelem, hanem gazdagsága révén.

Talán hihetetlen, de csak tengeri csigákból több mint 90 000 fajt ismerünk, és ki tudja mennyi vár felfedezésre. A halak sokszínűsége vagy a korallok elképesztő formagazdagsága már közismert. De ha arra gondolunk, hogy egy kisebb területen, pl. a korallszirtek körül legalább 600-700 halfaj él.

HA csak a part menti sekély vízben merülünk, először különböző színű, nagyszámban élő algákkal találkozunk. Ők borítják be a köveket, a sziklákat a vízben elmerült tárgyakat, ide sorolható a tengeri salátának a zöld moszatok, amely fontos szerepet játszanak a molekuláris biológiában. E növények közt könnyen fedezhetünk fel búvóhelyet kereső apró halakat és sok más gerinctelen élőlényt (remeterákokat, csigákat, kagylókat, tengeri rózsát).

Ha egy kicsit jobban figyelünk, észrevehetjük, hogy a parti zónában élő remeterákok. Pagurites sp, fajai a lakásfoglalókhoz hasonlatosan, elhagyott csigaházakba költöznekés különböző szivacsokat (Suberites sp,) vagy anemonákat (Calliactis) használnak álcázás vagy védelem gyanánt. Ezek az élőlények nagyon fontos feladatot látnak el. Ők takarítják a partot. Mivel a partra sodort és elhullott apró dögökkel táplálkoznak!

A szivacsok ökológiai szerepét tekintve filtráló szervezetek, amelyek a planktonok legkisebb tagjait is kiszűrik a vízből. Míg a part mentén tömegesen előforduló Gibbula és Patella fajok jó vegetáriánusok módjára a moszatokat és a vízben lebegő fitoplanktont fogyasztják.

A tengerben ugyanúgy vannak virágok, virágos kertek, mint a mezőn. Az egyik ilyen vizivirág a tengeri rózsa. Ebből sok van. Az Adriai-tengeren az egyik leggyakoribb faj az Actinia equlna vagy lóaktinia, a hullámverésben sodródó állatokat fogyasztja. Ebben a világban veszedelmes ragadozónak számít. Napközben az ember csak egy kis vörös gömbnek látja, mivel tapogatóit visszahúzza. Amint azonban kinyújtja karjait, kímélet nélkül ragadja magához áldozatalt. A másik leggyakoribb virágállat az Anemona suicaía, amely meglehetősen erősen csalánoz. Nem csak a kisebb halak, de az óvatlan búvár is megérzi a csalánsejtek erejét.

Már néhány méterrel a felszín alatt jelentősen csökken az algák száma és inkább a nagyobb növények jelennek meg, mini pl, a Posldonia vagy más néven tengeri fű. Csak ezek a növények képesek megtelepedni a homokosabb aljzaton is, mert gyökereikkel tudnak kapaszkodni a laza üledékbe is. Az algák és a tengeri fű között is nagy számban figyelhetünk meg apró, növendék halakat, akik védelmező otthonukként használják e tengeri rétet, itt cikáznak az ajakoshalak közé tartozó Coris és Labrus halnemzetségek tagjai is. Ezek a halak gyakran territoriálisak és egy őrkutyát megszégyenítő bátorsággal védelmezik területüket. Sohasem ölnek, csak megijesztenek, de azt hatásosan.

A tengerifű biztos oltalmat nyújt a tengeri csikók számára, akik apró halivadékokkal és rákokkal táplálkoznak. Nevüket nem véletlenül kapták, külsejük, főleg a fejformájuk, nagyon hasonlít a lovakhoz.

Itt vadásznak a homokban rejtőzködo férgek. Porszívóként szippantják magukhoz a felettük elúszó, mit sem sejtő áldozatukat. A vörös tengericsillag, és az osztrígafarkas az aljzaton található kagylókat fogyasztja. Az elfogott kagylót könnyedén nyitják szét és elfogyasztják a héjban található finom csemegét.

A homokosabb aljzaton lepényhalak, morgóhalak és más ragadozó halfajok keresik áldozataikat. A morgóhalak hasúszói járó végtagokká fejlődtek, s úgy járnak az aljzaton, mint egy gyík. A lepényhalak a bentoszi életformához szélsőségesen alkalmazkodó halcsoport, mivel egyedfejlődésük során testük nem felülről laposodott össze, hanem oldalról. Talán hihetetlen, de lárvakorukban még ugyanolyanok, mint bármelyik hal és később kezd az egyik oldalukon lévő szem átvándorolni a másik mellé.

A homokban, nagy számban fordulnak elő fésus kagylók, lapos- és gyűrűs férgek, ám ritkán találkozhat a búvár velük, hacsak nem kutat a homokba értük.

A part közelében megjelennek az első tintahalak vagy polipok. Ezek a gyors mozgású, és nagyon intelligens állatok. A másodperc tört része alatt képesek színváltoztatásra, ha veszélyt érzékelnek. Szem szerkezetük rendkívül hasonlít a gerincesek szemére. Mind éjszakai ragadozók. Nappal csak a szerencsés megfigyelő pillanthat meg néhányat közülük a kövek alatt vagy hasadékokban. Meneküléskor nemcsak színváltozatára képesek, hanem tintafelhőt lövellnek ki, amely mögött gyorsan elrejtőzhetnek.

A köveken zsákállatok csoportjai találhatók. Ezek az állatok a gerincesekhez hasonló fejlettségi fokon állnak, hiszen fejgerinchúrosok közé tartoznak, mégis könnyen összetéveszti őket a búvár valamelyik primitívebb állat csoportjával vagy akár növénnyel is. A vízben sodródó planktonból lakmároznak ők is, mint a legtöbb helyhez kötött élőlény. A kövek alatt kígyókarú tengeri csillagokat találhat a búvárkodó. Néhányuk színes csigához hasonlító, de valójában laposférgek. Ha egy nagy levegúvétel után egy kicsit mélyebbre merülünk 3-5 méterrel a felszín alatt, észlelhetjük az első igazán szembetunő jelenséget. Eltűnik a piros szín. Már ebben a mélységben is csak a búvárlámpa fénye adja vissza az egész szín, fényspektrumot.

Szivacsok, csöves tengeri rózsák, tengericsillagok, tengerisünök és színes halak vonják magukra a búvárok figyelmét. Ebben a néhány méteres mélységben is rendkívül sok a látnivaló. Azok is élvezhetik ezt a látványt, akik nem teljes búvár felszerelésben lépnek be a vízbe, csak egy egyszerű búvármaszkkal merülnek. Sokan félnek a tengertől, a víztői, a mélység látványától. Sokan félnek a misztikus ragadozó halaktól, főleg a cápáktól. De nagyon kevesen tudják, mitől kell félnie a búvárnak? A válasz egyszerű: Félni elsősorban mindenkinek saját magától kell.

Sokan félnek a tengertől. Félnek közelebbről megismerni. Sokan azt képzelik, hogy a víz alatt hirtelen összetalálkozik majd egy tengeri szörnnyel, óriás polippal, cápával. A találkozások nem olyan gyakoriak, hogy egy gyakorlott búvár akár csak egyet is láthasson életében. Amitől tartani lehet, az sokkal gyakoribb, és fájdalmasabb találkozás. Sokan tapasztalták már a talpukba fúródott tengeri sün tüskéinek fajdalmát. Vagy egy medúza csípése is nagyon kellemetlen. De egy beszakadt horgászzsinór ís meglepetéseket tud okozni.

Ha valakit érdekei ez a világ, közelebbrol is megismerheti. Nem kell hozzá más, csak egy kis elhatározás.

A film helyszíne: a horvátországi Adria partjai. Elsősorban Dalmácia.
Forgatási napok: 10
Vízalatti felvételek - DV
Vízfeletti felvételek Beta Sp.
Utómunka: 14 nap
Zene: Vukán György
Operatőr: Karáth Emil, Szepesi Gábor
Gyártás: Kecse Nagy Ibolya
Rendező: Dénes Gábor