Ma Magyarországon egyre többen vannak azok, akik semmit sem tudnak a Holocaustról. Sokan a létezését, a megtörtént tényeket is tagadják. Sokan, ki tudja milyen okból, a magyar zsidóság jelentős részének elpusztítását jelentéktelennek, eltúlzottnak minősítik.

Az oktatásban szinte észrevétlenül lépnek túl a Holocaustról szóló fejezeten. Ma nem divat, nem trendy e témáról részletesebben beszélni. A közszolgálati médiák gyakran pártpolitikai érdekekre hivatkozva kerülik a témával kapcsolatos filmek vetítését.

Sokan úgy gondolják, - és ebben a média is támogatását nyújtja, - hogy - volt, ami volt, - Elmúlt. Semmi közünk hozzá. Nem mi, hanem a németek csinálták.

Sokan azt kérdezik, hogy mi volt az oka, - valamit csak kellett hogy csináljanak a zsidók, ha ilyen sokan haragudtak rájuk? Hogyan lehet ennyi embert egyszerre deportálni? Fizikailag ki tudta ezt lebonyolítani? Miért nem tiltakoztak? Hol volt a parlament? Miért nem álltak ellen? És lehet, hogy csak tényleg munkára akarták vinni őket? Lehet, hogy a zsidók nem szerettek dolgozni? A zsidók kevesen voltak, de minden fontos helyet ők szereztek meg a keresztény magyarokkal szemben? Ismerős érvek, ál-naiv kérdések, amelyek mind a mai napig működnek.

A középiskolások egy része sajnálatosan a tanárok befolyásolása következtében, még inkább előítélettel töltik fel, a már otthonról hozott előítéletességüket. Hány vidéki közép-iskolában kérdés, hogyan hová lett a városból a jelentős számú zsidóság. Mit építettek, mit hoztak létre, miben indították meg a város fejlődését. -Mi lett értékeikkel, házaikkal, üzleteikkel, templomaikkal? Kik és hogyan segítették a deportálást, kik voltak a feljelentők, kik húztak hasznot a deportálásból? Kik és hogyan szerezték meg a rabolt vagyonokat? Milyen emlék maradt utánuk? És ki emlékezik rájuk?

Nagykanizsa, Sopron, Debrecen, Pécs, Tokaj, és szinte minden magyar nagy és kisvárosban feltehetnék e kérdéseket. Sajnos a Média, a sajtó egy része, más ugyan olyan fasisztoid hangot engedd mag magának, mit 60 évvel ezelőtt. Filmünk arra vállalkozik, hogy a korabeli sajtó magatartását és felelősségét vizsgálja, amely nagymértékben befolyásolta a magyar zsidóság elpusztításának mértékét és gyorsaságát.

Talán nem véletlen, hogy a tanárképzőkben végző hallgatók jelentős százaléka előítéletes, de vannak extrémen rasszisták is közöttük. Persze hasonló a helyzet más felsőoktatási intézményben is. De mitől változna meg a helyzet, ha nem kerül be kellő súllyal a tantervbe, a közbeszédbe, a közérdeklődésbe e téma, ha ma nyilas és náci szimbólumokkal rendőri védelem alatt lehet nyíltan, büntelenül zsidózni, cigányozni.

A magyar társadalom emlékezőtehetsége e témakörben nagyon is szelektív. Hatvan év alatt egyetlen kormánynak nem volt fontos, hogy tisztázza, elemezze, és a tanulságokat levonja a magyar történelem legsötétebb korszakáról generációk nőnek fel, akik számára a Holocaust távoli, elképzelhetetlen, érdektelen történelem.

Filmünk a korabeli sajtó közvéleményt formáló hatásán keresztül vizsgálja a magyarországi Holocaust kialakulását. Azokat az összefüggéseket mutatja be, amelyek jelentős mértékben, befolyásolták a manipulálható tömegeket, azokat, akik passzívan, vagy nagyon is aktívan asszisztálták végig 600000 magyar honfitárs kirablását, elhurcolását és likvidálását.

Újságcikkek, filmhíradó részletek, szemtanúk visszaemlékezései segítségével mutatjuk be, azt az ördögi manipulációt, amely a korabeli sajtót jellemezte, amelynek nyelvezete, hatásmechanizmusa, szóhasználata az óta ismét kifejti bomlasztó hatását.

A különbözo kommunikációs technikák, mint az időzítés, az adagolás, a fokozatos érzéktelenítés, az uszítás, a teljes közöny felé deszenzibilizálás, a káröröm, a gyűlöletkeltő, gyűlöletre uszító hangok számtalan variációi teszik az átlagember számára szinte természetesé a folyamatot.

Filmünk arra keres választ, hogyan, milyen befolyással bírt a korabeli média a tömegek-re, az átlag emberekre. Mennyiben befolyásolta a korabeli kommunikációs stratégia a világtörténelem leggyorsabb, és legkíméletlenebb tömegmészárlását. Hol van az összefüggés.

Az általunk felkutatott 1939. március és 1944. közötti újságokban nincs egyetlen kérdés-feltevés, nincs kétely, a sorok között megbúvó, kétkedésre utaló gondolat. Monolitikus egységben tálalják a rendelkezéseket, az eseményeket. Van olyan lap, amely kommentárral egészíti ki, van, amely kommentár nélkül közli a megváltoztathatatlan tényeket. Egy gyorsuló és egyre erősödő gyűlöletkeltés tanúi lehetünk. Látszólag mindenki csak a dolgát végezte. Írt, szerkesztett, tördelt, tette, amit elvártak tőle. A sajtó csak közvetített. - mondják sokan. De hogyan, és milyen technikával?

A filmünk azt a folyamatot szeretné bemutatni, ahogy a zsidósággal foglalkozó rendeletek a címlapról a hátsó oldalra kerültek, ahogy naponta újabb és újabb képtelen rendelet, a mozi hirdetések, a pletykarovatok és gyilkossági hírek közé tördelődtek. - A hír megjelent, de kriminalizálódott. Csak legyintettek az emberek, talán el sem olvasták. - Már megint a zsidókkal van valami...

Az idő haladtéval a sajtó egyre közömbösebb, egyre érdektelenebbnek tunnek a rövid színesként jelentkező szigorító rendelkezések hírei. Mintha marslakókról szolnának a rendeletek, nem olyan emberekről, akik itt és most élnek, akik a rokonaink, barátaink, szomszédink. Egy ország tűrte passzívan, hogy bekövetkezhessen a végső megoldás.

Mi minden húzódott meg egy-egy hír mögött? 1939. feb.28. AZ EST c. újság főcíme: Nagyfontosságú módosítások a zsidójavaslaton. Vitatkoznak a pártok, a fő érveket az Egyesült Keresztény Párt nevében Makray Lajos prépost vezeti elő. Ki zsidó, a törvény végrehajtása szempontjából?

Másnap az Estben megjelent vezércikk még reagál,. Az IGAZI FAJVÉDELEM címet viseli. Mellette kiugró cím: A zsidójavaslat legfontosabb új módosításainak hiteles és teljes szövege.

1939 benn még megjelenik Az Est c. újságban egy tiltakozó írás. a lap 11. oldalán. A Magyar Nemzeti Gárda zsidó katonáinak MEGRÁZÓ FOLYAMODVÁNYA a képviselőházhoz és a felsőházhoz. A cikkben a nemzeti hadsereg első századának magyar zsidó katonái védelmet kényszerülnek kérni súlyos megtámadtatásukban.

A cikkben rámutatnak arra, hogy a magyar zsidóság, olya mértékben áldozott életet, vagyont a világháborúban, az ellenforradalomban, mint két ezer évvel ezelőtt a rabszolgák a Római birodalomban. Ennek okán a magyar zsidóságot, - római polgárokká - emelte a kor. A magyar zsidóság sohasem indult a német, tót, szerb, román nemzetiségek asszimilációs útján. Ennél ezerszer többet: a magyarságban való teljes sovinizmus összeforrasztó tüzében való egybeforradást tűzte ki célul, és érte is el túlnyomó többségben. A megszállott területeken a zsidóknál magyar maradt az iskolai nyelv, a családi érintkezés, az üzleti levelezés nyelve, a templomi imádság. A megszállott területeken így kimeríthetetlen forrása lett a magyarságunknak. Ha a törvényhozók a német, tót, román, szerb nemzetiségek magyarsággal való egyénjogosultságát elismerik, akkor megrázó igazságtalanság, a magyar alkotmány szellemével és betűjével ellenkező, a lovagias magyar nemzet érzületével össze nem egyeztethető, éppen a zsidóság, és csak is a zsidóság egyenrangúságának elpusztítása, diszkriminációs vádaskodásokkal. Ne engedjék, hogy az utca mesterségesen szított gyűlölete, vagy külföldi példája lejtőre vigye hazánk legszentebb értékeit. 1939 február elején íródott cikk. Aztán hirtelen minden megváltozott.

Dénes Gábor