Amikor a 25. miskolci rövidfilmfesztiválon egy kis vetítőteremben megnéztem ezt a dokumentumfilmet, arra gondoltam, ha nagyobb közönség elé kerül majd, vajon Neumann János neve láttán milyen közönség verbuválódik a moziban. A felnőtt értelmiségiek sorából sem biztos, hogy minden tanult ember felkapja majd a fejét: no lám csak, az életrajzi lexikonok szűkszavú ismertetőjén túl, a század egyik legjelentősebb magyar származású tudósáról most részletesebb képet alkothatunk! Akik így fogadják a film bemutatását, azok tudják, hogy a világon John (von Neumannként ismert személyiség jelen volt korunk olyan döntő fontosságú felfedezéseikor, mint az atomenergia felszabadítása és a komputer születése. Azután egy nyári számítógépes táborban nyolcadik osztályosokkal beszélgetve rájöttem, ők ennél sokkal többet tudnak - vagy értenek? - Neumann művéből, így lehet, hogy a nézőtérről majd hiányzik néhány korosztály, de az 1957-ben elhunyt tudós emlékét őrző idősebbek mellett a diákok közül biztosan sokan ott lesznek. A film tévévetítése pedig kitűnő alkalom arra, hogy a nézőtérről hiányzók pótolhassák a mulasztást.

A fasori gimnáziumból Berlinen át vezet Neumann János útja (New Yorkig, s útitársai között ott találjuk a világhírű tudósok olyan alakjait, akik a tudományos-technikai forradalom jelképeivé váltak. Sokan állítják, hogy ebben a sorban a magyarok, Teller Ede, Wig-ner Jenő, Szilárd Leó, Pólya György - a filmben szereplők közül néhányan - külön, vagy különös csapatot alkottak. Isaac Asimov amerikai író mondja: "Ők annyira kiválóak voltak, hogy alig lehetett elhinni, hogy egyszerűen csak emberek." A film megtekintése után megint sokan megkérdezhetik, miért is hagyták el Magyarországot a legkiválóbbak közül oly sokan. Nem biztos, hogy ez a legfontosabb kérdés. Inkább az, hogy például Neumann János, aki nemcsak matematikus volt, hanem filozófus, történész, fizikus, közgazdász is egyszerre, mit adott a tudománynak a század közepén. George Dantzig stanfordi matematikus szavaival:
"... amikor bizonyos értelemben egy új világ tárult fel, és annak ő volt a legfényesebb csillaga".

Rózsa Péter