Ismeretterjesztő film

Néhány évvel ezelőtt, csak a szakemberek látták előre azt a drámai robbanást, amelyet a társadalom ma meghökkenve tapasztal, a drog robbanásszerű terjedését.
A rendszerváltás előtt is voltak drogosok, de a hozzáférhetőség lényegesen leszűkítette a lehetőségeket és a kínálatot. Szipóztak, mákteát ittak, bizonyos gyógyszerekre alkoholt fogyasztottak, és szinte a háztartási vegyszerek minden válfajával próbálkoztak. A morfiumhoz csak kevesen fértek hozzá, a fiatalok által látogatott közösségi terek tiszták voltak, az iskolák környékén csak elvétve akadt valaki, aki szintetikus droggal kereskedett. A rendszerváltás után a határok megnyitásával, a liberalizált idegenforgalommal párhuzamosan megjelentek a drog dílerek, főleg arabok, törökök, ukránok, albánok és persze a magyarok is. A terjesztési minta adott volt. A hálózatépítés technikáját részben az Egyesült Államokból, részen a Nyugat-Európából adaptálták a hazai vizekre. Eredményesen.
Ma hazánk Európa egyik legfontosabb drogközpontja, olyan elosztóbázis, ahol egyelőre szabad a vásár. A társadalmi változások következtében egyre több a potenciálisan veszélyeztetett fiatal, vagyis egyre nagyobb a piaci lehetőség.

Az emberiség történetével szinte párhuzamos a drogok története is. A törzsi kultúrában az ünnepek fokozása, az extázis, a transz állapot elérésének érdekében mindig is használtak drogokat. A teljesítménynövelő, a hangulatjavító hatások valós emberi szükségleteket elégített ki. Azóta sokan, sokat dolgoztak azon, hogy még hatásosabb hallucinogéneket, még nagyobb kötőerővel bíró drogokat kínáljanak fel. Míg a hatvanas években robban be a Parkán, a különböző anfetamin származékok, az LSD a Heroin, a tisztított Marihuána, majd a 90-es években megjelentek a gyorsítós drogok, a diszkó drogok, amelyek elárasztották a fiatalok életterét. Ehhez kultúrát teremtettek zenével, tánccal, diszkotékokkal, sminkkel, ruhákkal.

Ma garantáltan minden iskolai bulin, diszkóban, videó-kölcsönzőben, találhatunk drogot. Minden bulin lesz olyan, aki először próbálja ki, lesz, aki másodszor és lesz aki megérzi a drog felszabadító, ellazító, befogadó, hatását, amikor az álmok valósággá válnak, amikor megszűnik minden külső nyomás. A kamaszkor átkozott szorongató bizonytalansága, az otthoni átélt hangos, vagy halk cirkuszok, a szeretetlenség, a magány. Drogozni nagyon jó! - mondják a csapdába esett drogosok, csak előtte, meg utána nagyon szörnyű. Alattomosan, lassan megváltozik az életük, csak az anyag megszerzése, és a hatás utáni fáradság kipihenéséről szól minden. Mivel egyre nagyobb dózisra van szüksége a szervezetnek a kívánt hatás elérése érdekében, egyre több drogot kell beszerezni, mindegy milyen áron.

Mivel a szer minden személyiségjegyet lerombol, előbb utóbb elvesztik munkahelyüket, elvesztik kapcsolataikat, biztonságukat, törvényszerűen kriminalizálódnak. A lányok, hogy pénzhez jussanak prostituálódnak, a fiúk lopni kényszerülnek, ha kell, rabolnak is, de meg kell szerezni az anyagot. És nincs megállás. Egyre erősebb, egyre gyorsulóbb örvénybe kerülnek, és ha nem segít senki, ha genetikailag alkalmasak a függőségre, ha nem kérhetnek külső segítséget, akkor menthetetlenül számukra bevégeztetett.

A közvélemény jogosan teszi fel a kérdést: Ki a drogos? Aki egyszer kipróbálta? Aki kétszer kipróbálta? Aki keresi, és nem bír ellenállni a kísértésnek? Aki tudja, hogy szüksége van rá, tudja, hogy nem szabad, hogy baj lesz belőle, de valamitől legyőzhetetlen erő vesz rajta erőt, tudja és elfogadja, hogy függővé vált? Ki segít annak eldöntésében, hogy ki a potenciálisan veszélyeztetett, ki az, aki nagy bajban lesz, akin sürgősen segíteni kell, amíg nem késő?

Felmerül a kérdés, hogy mindenki egyformán lesz-e drogos, ugyanannyi anyagtól? Mennyiben játszik szerepet a genetikai adottság? Az örökletes adottság? Olyan mint ahogy valaki dohányos, vagy alkoholista lesz. Vagyis létezhet biológiai függőség is? Aki ilyen adottsággal bír, elég egyetlen egyszer kipróbálnia, és soha többet nem szabadulhat a kötődéstől?
A válasz lehet igen. De ki tudja ki az, akire vonatkozik.

A drog megjelenése a fiatalok között hasonló az alkohol, vagy a cigaretta fogyasztásának struktúrájával. Vagyis az iskolázottságtól, a képzési színvonal minőségétől is függ. A statisztikák szerint a gimnáziumokban a fiatalok 13% A szakközépiskolákban 18%, a szakmunkásképző intézetekben 28% a fogyasztási arány. Vannak területek, ahol ezek az arányok változhatnak, nőhetnek, de az alulképzett réteg nagyságrendekkel veszélyeztetettebb. Vannak kisvárosok, ahol kiugróan magas azok aránya, akik egyszer már kipróbálták valamelyik drogot, ami potenciálisan növeli a függővé válók számarányát. Az alkohol és dohányzási szokások drámai növekedéséről is kell szólni, hiszen a gimnazisták között, a jobb adottságokkal rendelkezők között a kipróbálási arány 51 %, a havi rendszerességgel fogyasztók aránya 65%, a havonta egyszer részegségig ívók aránya a 14 és 18 évesek között már 28%! Döbbenetes számok, drámaiak, és ezt nem lehet külön, külön kezelni.

Mindenkiben felmerül a kérdés, miért alakult ki ez a helyzet? Az okokat ismerhetjük a szakirodalomból, a környezetünkből, a napi hírekből. Egy biztos, hogy nincs egy ok. Okok és okozatok láncolata, társadalmi szinten futó családi drámák, felelőtlen politikai döntések sorozata, a munkahelyek megszűnése, a munkanélküliség, a társadalom értékrendjének teljes felborulása, a jövőkép hiánya, hibás gazdasági döntések százai, a folyamatos áremelések hatásai, a helyi vezetés rövidtávú egyéni érdekeinek prioritása, a média negatív szerepe, a profitorientáltság szentsége, a reklám túlsúlya, amely mind rázúdul a védekezni közben képtelen társadalomra. De mindezen hatások azért erősödhetnek fel, mert szétesett a család, a családok jelentős részéből hiányzik az apa. Sokszor szerepét az anya akarja átvenni, és mindegy milyen áron, de bebizonyítja, hogy ő irányít, ő az erősebb. Sok családban a külső körülmények hatásaitól, anyagi okokból, vagy akár a szülők szexuális problémáiból adódóan rosszul élnek. Folyamatos a hangos, vagy visszafogott feszültség, amely ott vibrál, ott izzik a levegőben. Valaki mindig mindenért hibás, valaki mindig rosszat tesz, és persze kell egy bűnbak. És egy csonka családban kié lehet e szerep? Sok családban nem működik a kommunikáció, nem tudnak egymással beszélgetni. A fiatal azt érzi, hogy nem szeretik egymást, vagy csak nem tudják kimutatni a szeretetüket.

Vannak családok, ahol látszólag minden rendben van, de valami lényeges hiányzik. Az idő! Az idő egymásra, az odafigyelés, az empátia. A 12- 14 órát dolgozó család, nem jó modell. Nem lehet jó család. De hány állásból és hány órás munkából lehet ma megélni egy családnak, aki tanítani akarja a gyerekeket, nyelvórák, sportolás, zenetanár, hobbyk finanszírozására keres. Közös programokat szeretne tervezni, szeretne utazni, tanulni, kulturálódni, könyvet venni, színházba menni, egészségesen táplálkozni? Megélhet e csak egy fizetésből, hogy az anya az otthon harmóniáját, alakítsa, gondozza? Hol a jó család-modell?

Naiv kérdések? De a fenti okok együttesen hatásos erőt képviselnek, erőt, vagy inkább áthatolhatatlan falat? Falat, hogy a fiatalok, és főleg az amúgy is labilis kamaszok, a maguk módján kitörési pontokat keressenek. Réseket, ahol legalább kinézhetnek a falon túlra. Hogy mit láthatnának odaát, ha lenne ott egy másik világ, az egy másik kérdés. Hála a médiának az elképzelt, virtuális világ lassan sokaknak valóságossá válik. A fiatalok egy része lassan elveszti ösztönös orientációs képességét. Minta egy virtuális játék lenne az élet, ahol több esélyünk van. Ahol feltámadhatunk két menet között, ahol megvehető az élet a következő játékra. E jelenség szinte az egész világon tapasztalható. Ma még a technológia fejlesztői a fejlődés hardverén dolgoznak, és senki nem ismeri annak a társadalomra gyakorolt hosszú távú hatásait. A fent felsoroltak csak aprócska adalékok, amelyek egy-egy lehetőséggel közelebb hozzák a veszélyt.

A drog első körben talán nem tűnik drága szórakozásnak. 1500, 2000 Ft elég egy-egy kalandra. De a dolog természetrajzából következően a kialakult függőség egyre nagyobb mennyiségű és egyre keményebb, egyre drágább drogokat kényszerít az áldozatra. És beindul az ördögi kör. Már 10000 forint sem elég egy menetre, és már nem csak a drogtól vált függővé, hanem a legvadabb, legbrutálisabb bűncselekményre képes drogmaffiától is. Mindig tartozni fog, mindig adósa lesz a terjesztőnek, aki persze, mindig ad egy kis anyagot hitelre, nehogy lazuljon a függőségi kapcsolat. Ennek következtében az áldozat előbb eladja az óráját, a biciklijét, a magnóját, aztán jön a családi vagyon, az ékszerek, a videó, és ez így megy tovább a totális lepusztulásig, de akkor már a család is kiveszi részét a szenvedésből. A maffia addig szívja, szipolyozza, ameddig csak lehet, ameddig van értelme, ameddig van mit lenyúlni.

- Mindenkit az érdekel, hogy mikor kell figyelni, mikor kell megérezni félteni, félni?
- Mik az első, alig érzékelhető finom tünetek, az első drogra utaló jelek?
- Mit érdemes figyelni? A gyerek mozgását? Gyanús jel-e, a túlmozgásosság, a vibráló feszültség? A hirtelen hangulatváltás?
- Milyen jelei vannak a közeledő veszélynek? Fel lehet e készülni rá? Észlelhetők e gyereken a figyelemzavarok, a tanulási nehézségek. Gyanús jel lehet e a hirtelen rossz osztályzatok sorozata, a visszahúzódás, az agresszivitás?
- Ha a szülő, a család megérzi a veszélyt, mit tehet? És mit ne tegyen?
- Ha család rájön, hogy a gyerek drogozik, mit kell tudnia? Megítélhető e a szer milyensége, az állapot súlyossága? Milyen tünetekből lehet orientálódni?
Megítélhető- e a függőségi állapot a viselkedésből? A csökkenő toleranciaszint, a folytonos fáradékonyság, levertség, fáradság, kialvatlanság? Hogyan jelentkezhetnek az elvonási tünetek?
- Mit tegyünk, ha a gyerek finoman tudtunkra adja drog függőségét - nem teszi el a fecskendőt, szemmel láthatólag kint felejti az addig rejtett kellékeket?
- Érdemes e tudnia egy családnak, hogy egy képzeletbeli veszélyeztetettségi skálán hol helyezkedik el?
- A kezdeti kipróbálásos időszakában visszafordítható e a folyamat? Mit tehet a család, az iskola, a közösség? Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
- Mikor forduljunk a rendőri szervekhez? Érdemes e önbíráskodás vétségébe esni.
- A drogfüggőség függ e a családon belüli erőszak jelenlététől? Hová fordulhat a fiatal, hová a szülő, ha e körből egyedül nem talál kiutat?
- Melyek a kamaszok, a magányos kamaszok, a szegény magányos kamaszok, a család nélkül felnövő szegény magányos kamaszok közötti különbségek és azonosságok a drogozás terén.
- Az értelmiségi fiatalok, egyetemisták, fiatal diplomások és a drog kapcsolata más-e, mint a fentiekben felsorolt kamaszok esetében?

- Mit kéne tudniuk a fiataloknak a drog veszélyeiről? Mit látnak egymáson?
- Észlelik-e, hogy társuk nem tiszta? Mitől éreznek csábítást, és mitől éreznek taszítást? Szerintük olyan, mint az alkoholos állapot? Nevetnek, mosolyognak azon, aki be van lőve, vagy félnek tőle, félnek a következményektől?
- Mit vehet észre egy fiatal, a másik viselkedéséből, hogy tudja, hol van, hogy a megkörnyékezés veszélye ott lebeg, hogy meg fogják szólítani, meg fogják kínálni. Hogyan veheti észre a tapasztalatlan, hogy a társaságban nem mindenki tiszta. Mik a bizonyosság jelei?
- Hogyan lehet elutasítani a kínálkozó lehetőséget, a kedves kínálást? A provokatív kínálást? Az agresszív rádumálós kínálót, a beetetőt?
- Hogyan lehet megóvni másokat a kísértéstől, az első marihuánás cigarettától, a narancslébe kevert anyagtól? Az ismeretlen, tiltott gyümölcs kóstolásától?
- Ha mégis elszív egy jointot, mit tegyen? Bűntudat, meggyónás, félelem? Hová menjen? Kihez forduljon, vagy maradjon titokban? Lehet-e egy-két adagnak későbbi hatása? Tudható- e, hogyan működik a drog az emberi szervezetre gyakorolt hatásmechanizmusa?
- Hogyan viselkedjenek a tapasztalatlanok a terjesztőkkel szemben? Mit kell tudni róluk? Mik a legjellemzőbb megnyilvánulásaik? Árulás-e, ha értesítjük a hatóságot, szólunk a biztonsági őrnek, az üzletvezetőnek?
- Ha egy kis közösségben valakiről kiderül, hogy függőségbe került az anyaggal mit tehetünk? Hová forduljuk? Vagy ne is vegyük észre? Magánügy maradjon?
- Mit tehet az a fiatal, aki részese naponta a családon belüli erőszaknak? Aki kipróbálta a drogot, akin pillanatnyilag segített, de tudja előre, hogy baj lesz belőle?
- Hogyan lehet a lázadó, minden külső intelmet elutasító kamaszokat megfogni, terelni, orientálni?

- Hogyan segíthet a család? Mikor kell beavatkozni? Erőszak, vagy a szép szó? Milyen stratégiát alkalmazzon a család?

- Hogyan lehet a szülőkkel megértetni, hogy a körülmények együttes határát figyelembe véve, statisztikailag gyermekük potenciálisan veszélyeztetett.
(Családi Norton skála készítése adott szempontok szerint)

- Hogyan lehet a társadalom többségével megértetni, hogy a jövő minősége közös felelősségünk.
- A család, az iskola, a helyi közösségek együttes odafigyelése szükséges a kór terjedésének megakadályozásához, lassításárhoz.

- Hogyan lehet a társadalmat meggyőzni, hogy drog problémája elsősorban szakembereket igényel, csak másodsorban a rendvédelmi szerveket. De hol vannak a szakemberek? Hol találhatók? Hogy juthatunk el hozzájuk? Hogy tarthatjuk meg anonimitásunkat?

- Van -e olyan szervezet, ahonnan segítség várható? Hogyan juthatunk el hozzájuk? Hol lehet személyes segítséget kapni? Kik azok, akik segíteni tudnak, akik professzionális segítők, szakemberek? Mi az, hogy DADA program? - Hogyan juthatnak hozzá a szülők, a fiatalok?

Olyan általános kérdések, amelyekre választ kell, kellene adni. Ha kell, akkor naponta, ha kell, akkor éjjel, nappal. Az informálás nem oldja meg a problémát, de sokat segíthet. Pályázatunkban olyan rövid 3- 4 perces kis drog-klippeket szeretnénk készíteni, amelyek csak egy, egy kérdésre adnának egy választ. Egy, egy szituációban mutatnánk meg a lehetőségek közül az egyik lehetséges megoldást. Nem elrettenteni akarunk, hanem egy, egy rekonstruált szituációban a lényeges megoldásokat megmutatni. A figyelmet felhívni, az összefüggéseket bemutatni. Pl: az egyik klip a tapasztalatlanokat arról informálja, hogy, ha valaki egy buliban furcsán viselkedik, milyen jelei vannak, hogy drogot használ? Mit látható egymáson? Hogyan reagáljunk? Olyan, mint egy becsípett, vagy részeg ember?

A második klip arról szól, hogy hogyan viszonyuljuk egy drog hatása alatt álló társunkhoz? Mit vegyünk tőle komolyan, mire figyeljünk? Hogyan szerelhetjük le ha szükséges, hiszen gátlástalanabbá vált, mint normális körülmények között.

A harmadik klip témája az elutasítás lehet. Hogyan mondjunk nemet a kínálásra, hogyan utasítsuk el a kedves, vagy az agresszív etetőt. És így tovább a fent felsorolt kérdések tükrében.

Célunk, hogy 10 - 13, ha van rá forrás 26 részes rövid, klipszerű anyagot készítenénk a fiataloknak, és hasonló terjedelemben és darabszámban külön a szülőknek, iskoláknak, önkormányzatoknak, ifjúsági intézményeknek.
Szeretnénk a formát és a tartalmat úgy ötvözni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen az üzenet, ne lehessen félreérteni.
A pályázatunk kiegészülne a filmekben felhasznált képanyaggal és tartalommal azonos kis képregény füzetekkel, amelyekben a "komics" szabályai szerint képről képre követhetők az információk. Ilyen módon eljutathatjuk a legfontosabb tudnivalókat, hozzá a szakintézetek, szakemberek névsorát, elérhetőségét, a következő megjelenő füzetek, drog-klipek tartalmának ismertetését is. (A jelenlegi pályázat a füzet költségeit nem tartalmazza.)

A kampány hónapokig folytatódhatna, vagyis folyamatosan a figyelem középpontjában lehetne. Azok a fiatalok, aki összegyűjtenék az összes kiadott füzetet, külföldi utazást nyerhetnének, búvártanfolyammal, vagy siklóernyő tanfolyammal, valami olyan programmal, amely alternatívája lehet a kalandvágyból drogozók számára.

A szülők felé hasonló formában, de kicsit didaktikusabb filmeket készítenénk. Hasonlóan a füzetek kiegészítésével, de ezeket főleg patikákban orvosi rendelőkben, napilapok betétjeként terjesztenénk. Ha találkozik a film és a képregényes üzenet, talán a hatás erősödik, lehet rajta gondolkodni, egy képkocka segítségével felidézni a filmben látott jeleket, gesztusokat. A szülők is nyerhetnek egy, egy csomag összegyűjtésével, családi utazást, családi programokat.

Terveink szerint, ha lehet egy konkrét kérdésre egy adekvált, pontos, audiovizuális nyelvre lefordított választ adnánk. Talán ezt várnák a fiatalok. A sok mellébeszélésből, a sok áltudományos, szakzsargonoktól terhelt szövegek sok esetben nem jutnak el a célközönséghez. Talán más metódust kell alkalmazni? Talán több irányból kell közelíteni?

A sugárzást országosan szerveznénk. Szeretnénk minden TV adót bevonni a sugárzásba. A vetítési időpontokat úgy időzíteni, hogy mindenhová eljuthasson a ISM támogatásával készült drog-klippek sorozata.

A klipeket lehetőség szerint eredeti helyszíneken, rekonstruált szituációs játékokban, részben amatőr, részben főiskolás hallgatókkal realizálnánk. A klipek elkészítéséhez interdiszciplináris szakértő gárdát kérnénk fel, akik a témát több oldalról megközelítve a legjobban ismerik.

Amennyiben a minisztérium céljaink eléréséhez támogatást nyújt, úgy a klipek elkészülte után a kampány a minisztérium szakmai irányításával történhetne.

Dénes Gábor