Dokumentumfilm

A film szereplői, egy cigányok lakta zsákfaluban élnek, valahol Magyarországon, a XXI. század elején.

Mint oly sok helyen, a faluban nincs orvos, gyógyszertár, nincs felső tagozatos iskola, nincs lelkipásztor, de nincs vezetékes víz sem. Az itt élők megszokták, hogy a nyomor különböző szintjei között éljék a munkanélküliek reményt vesztett hétköznapjait. A faluban és a környéken élők, - azok akik nem rendelkeznek kurrens szakmával, iskolai végzettséggel, évek óta nem találnak maguknak munkalehetőséget A többség segélyből, alkalmi munkából, és a gyerekek után kapott családi pótlékból él. A hagyományos cigány mesterségek, mint a szegkovács, a vályogvető, a teknőkészítő, a kosárfonó, a társadalmi változások következtében elveszítették létjogosultságukat. A zenészek sem kapnak munkát, miután megszűntek a falusi és városi kiskocsmák, éttermek. Az esküvőkön is Cd-ről szól a zene. Önmagában se a tudás, se a tehetség, se a képesség nem konvertálható. Csak kevesen tudnak alkalmazkodni az új helyzethez. De vannak, akik nyomorgó társait kihasználva, a szegénységből jelentős vagyonnal gyarapodott. Ők a hitelezők. Megvesznek mindent és mindenkit. Egyre jelentősebb hatalmi koncentrációt jelent a helyi politikában, az önkormányzatok szintjén.

Az itt élő fiataloknak, nincsen jövőképük, nincsen példaképük, nincs meg a továbbtanuláshoz szükséges motiváció. És nincs külső segítség. Nincs mentális támogatás. A többség eleve hátránnyal indulva, folyamatosan küzd a lemaradása ellen, de hiába. Mert a környezetük nagyon hamar megbélyegzi, minősíti őket. Nagyon nehéz a folyamatos kudarcok ellenére is végig csinálni egy iskolát, egy tanfolyamot. Miközben fantasztikus tehetséggel zenélnek, fonnak, a szó szoros értelmében, a semmiből egy új világot teremtenek, képtelenek e tudást - úgy gazdaságilag, mint erkölcsileg -, hatékonyan transzformálni. Filmünk e feledésre ítéltetett tudást, tehetséget szeretné a nézőkkel együtt felfedezni, megismertetni.

Magyarországon a cigányság jelentős részének a 70 es évektől lehetőségük nyílt egy emberibb életre. A többségnek volt munkahelye. Bár sokan hetente több száz kilométert ingáztak, de biztosított volt a megélhetésük. A rendszerváltás robbanása azonban maga alá temette a cigányság jelentős részét, eredményeivel, és illúzióival együtt. Rövid időn belül évtizedeket csúsztak vissza, és esélyük nem maradt, hogy valamiben is megkapaszkodhatnának. Ehhez hozzájárult az oktatás minősége, és ebből következően a munkaerő képzetlensége. Már nem tudtak alkalmazkodni a gyorsütemű fejlődéshez. Hirtelen minden megváltozott. Az embereknek nem volt tapasztalatuk túlélés technikákról. A változás még a többségi társadalmat is felkészületlenül érte, és szinte megoldhatatlannak látszó feladatok elé állította.

Evvel egy időben, felerősödöt a rasszizmus, a diszkrimináció, az ősi indulatok, - mert bűnbakot mindig kell találni -, amit egyes önmagukat kereszténynek valló szélsőséges politikai pártok még jobban felerősítettek.

Ma, Magyarországon vannak családok, ahol a gyerekek napokig nem kapnak enni, csak az óvodában, vagy az iskolában. A délutáni zsemle és a pohár tej, sokaknak a vacsora és a másnapi reggeli. A gyerekek félnek a hétvégétől a tanítási szünettol, mert akkor nem kapnak se ebédet, se uzsonnát, mert akkor csak álmodoznak az evésről.

Sokan célok nélkül élnek. Az egész élet átmeneti, minden ideiglenes. A legtöbb helyen nincs étkező asztal, nincs szekrény, nincsenek bútorok. A ruhákat egymástól öröklik, a gyerekek úgy nőnek fel, hogy még nem láttak fürdoszobát, még nem fürödtek meleg vízben. A folyóvíz elérhetetlen álom.

A roma lakosság jelentős része Magyarország legszegényebb régióiban él. A legtöbb helyen eddig elmaradt a területfejlesztés, vidékfejlesztés, nem épült infrastruktúra, ezért nem tudtak kialakulni a helyi piaci lehetőségek sem, nincs beruházás, nincs munkahelyteremtés, nincs igény se szaktudásra, se tanulásra.

A helyi döntéshozók, önkormányzatok képtelenek kezelni a társadalmi változásokat és az ezzel járó újabb és újabb konfliktusokat. A kérdés, hogy mit kezdjenek a helyi önállósággal, a többségi társadalom közönyével, az ott élő romák szellemi és lelki leépülésével. Számonkérhető-e a helyi vezetőkön az évtizedek óta elodázott társadalom és gazdasági döntések? Sokan úgy érzik, hogy a roma kérdés megoldása régen is, ma is megmarad adminisztratív feladatnak.

A faluban néhányan a kosárfonás mesterségét, művészetét próbálják tovább adni, ahogyan ők kapták, apáról fiúra örökítve. Filmünk a cigánykultúra e különleges ősi mesterségét, titkát szeretné bemutatni. Egy olyan tudást, amely könyvből nem tanulható, iskolában nem tanítják. Nevezhetjük munkának, alkotásnak, népművészetnek? Talán a 24. órában vagyunk, mert a tömegtermelésben készült szintetikus világban szükségtelenné váltak a vesszőkosarak. De szükségtelenné válhat-e az ősi tudás? A természet kínálta anyagok és az emberi kreativitás szoros összefonódása.

A kosárfonás mesterségét még nem érintette meg a piacgazdaság, itt nincs mit privatizálni. Az itt élő emberek kezében van a tudás, de képtelenek önálló vagy közös vállalkozásra, annak adminisztratív, szervezői feladatainak ellátására. Nincs, aki segítsen, vagy ha lenne is ebbe a mélysége már nem jut el. Mivel a tudásukat nem tudják értékesíteni, értelmetlennek látják, hogy olyan munkát végezzenek, ami eladhatatlan.

Egy kosár tízezer mozdulattal születik meg. Nincsenek benne felesleges anyagok, nincsen benne se ragasztó, se más kötőanyag, csak az emberi kreativitás. Nincs két egyforma kosár, mint ahogyan nincs két egyforma mozdulat, két egyforma hajlítás, két egyforma vessző sem. A kosár magán viseli készítőjének kézjegyét, jellemét, sorsát. Mert egy kosárban benne van a múlt. Benne van a természet örök körforgásának törvényszerűsége, benne van az örök megújulás. Egy kosárban is benne van az alkotás öröme, az élő és élettelen anyag átváltozása. Egy kosár megfonásában benne vannak az ősök, a nagyszülőkön át örökített tudás, nemzeti sajátosság, egyéni és etnikai kultúra. Egy vesszőkosárban benne van a természet, az őserő, az összekötött veszők fegyelmezett és még is laza formája. Egy kosár üzenet a jövőnek. Üzenet egy ismeretlen világról, egy folyton változó, de mozdulatlan világról. Egy olyan világról, amelynek csak jelene van. Jövőképe nem ismert.

Dénes Gábor