Két portréfilm - két tudósról

Messzi úton, az Egyesült Államokban járt Dénes Gábor rendező, Péterffy András operatőr és Wisinger István riporter még 1983 őszén.

Két egyórás film került elő a poggyászukból, bár mindössze harminc napot töltötték odaát. S ha tudjuk, hogy mindössze kétezer dollárra kiszabott költségvetéssel forgatták filmjeiket Szent-Györgyi Albertről és Neumann Jánosról, akkor sejthetjük, meglehetősen nagy kaland volt...

- Látni kellett volna, amint három magyar cipekedik New Yorkban ide-oda, lámpával, felszereléssel a hátukon, mert a végén már taxira nem futotta - mereng fanyar mosollyal Dénes Gábor. - Ami elromolhatott, az el is romlott, állandóan szereltünk, javítottunk, plusz még az ötezer méter nyersanyag szervezése, fejben tartása... Péterffy András csinálta az összes kamerával kapcsolatos teendőt. Wisinger pedig nem csak riporter, hanem találékony szervező is volt.

- A forgatás minden szempontból életem legnehezebb munkája volt - bólint Wisinger István. Mint egy vakrepülés. De menet közben elkapott bennünket a hév. Bevetettük minden energiánkat. Milyen filmeket tudnánk mi csinálni, ha nem így csípőből kellene lőni!

Helyismeretét korábban, a stanfordi egyetem ösztöndíjasaként szerezte. Ott most is megfordultak. - Néha olyan apróságok segítenek, mint az időeltolódás kihasználása. A nyugati parton hajnali ötkor keltem fel, mert keleten ilyenkor már nyolc óra van. Félóra múlva elkezdtem a telefonálást - és hat órára összejött az egész jövő heti programunk. Éjjelente megvettem a másnapi lapokat, hogy tudjuk, ki hol van éppen, így sikerült például Isaac Asimovot elcsípni. Aztán nagyon fontos Amerikában a referencia. Általában szerencsénk volt. A riportalanyok egymásnak ajánlottak, olykor kézről-kézre adtak bennünket. Persze, már Budapestről előreküldtünk harminc levelet.

A közönség előtt is ismert, hogy Psalmus Humánus - Szent-Györgyi Albert című darabjuk a miskolci filmfesztiválon elnyerte a Magyar Televízió díját. Játszotta a fővárosban a Horizont mozi, és a televízió is bemutatta 2. műsorában. A hazai ősbemutatót egyébként Szegeden, a Biológiai Intézetben rendezték, ahol a tudós már a harmincas években világhíressé vált, miután megkapta a Nobel-díjat.

Kilencvenedik születésnapjának ünnepségére érkezett Bostonba a filmes trió; és óceánparti otthonában is felkeresték.

- Kár, hogy már benne jártunk az őszben, így csak karosszékben üldögélve tudtuk őt filmezni. Néhány nappal azelőtt még úszott a tengerben - sajnálkozik a rendező az elveszett filmes lehetőség miatt. - Nagy élményt adott Szent-Gyöngyi egyénisége, korrekt angolsággal váltogatott ízes anyanyelv: beszéde, gondolatainak fényköre, küszködése az emlékekkel, az egymásra torlódó idősíkokkal.

Másik művük a bemutatás előtt áll:

- John von Neumannról szól. A szakembereken kívül kevesen tudják e hazában, ki is volt, ki is lett az a "Neumann Jancsi", aki egykor a Fasori Gimnáziumban koptatta a padot... Róla így nyilatkoznak tudósok itthon és Amerikában: "Ez a film olyan embernek, és személyén keresztül olyan embereknek állít emléket, akikről hosszú évtizedeken keresztül szerte a világon sokkal inkább tudták, hogy magyarok, hogy Magyarországon születtek, mint talán Budapesten." "Azt kell mondanom, hogy ő volt az évszázad egyik legfontosabb személyisége. A világ legnagyobb matematikusának tartották, aki úgyszólván megteremtette a komputer tudományt." "Műveiben számos tudományos kérdést megoldott, de számunkra talán fontosabbak azok a problémák, amelyeket felismert, megfogalmazott. Az időjárás szabályozásától az önszervező rendszereken át az emberiség legfontosabb filozófiai és morális kérdéséig ... Viták folynak, melyik terület volt igazán az övé."

Tisztelik és csodálják mint matematikust, fizikust, agykutatót, történészt, filozófust, közgazdászt, politikust, mint az atomenergia felszabadításának kulcsfiguráját. A ma használt számítógépek az ő elképzelése alapján működnek. 1957-ben halt meg. Írásos hagyatékának egy részét harminchat kartonládában őrzik a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban...

- Alig néhány másodperces mozgókép maradt fenn róla - mondja Dénes Gábor. - Megpróbáltuk felmutatni ennek a szellemi bankárnak a tudományos jelentőségét, amellett megeleveníteni az embert, hogy a néző érzelmi kapcsolatba kerüljön vele. Törekvéseinkhez nagyban hozzájárult dr. Nagy Ferenc tudományos szakértő és Vukán György zenéje. Készítettünk a filmből egy rövidített változatot is - magyarázó szöveggel, iskoláknak. Az egykori iskolatársról, kollégáról, barátról beszélt a filmben többek között Wigner Jenő, Pólya György, Teller Ede. Olyan hazánkfiai, akikről a világhírű író, Asimov látható lelkesedéssel szól: "Volt egy egész csoport, amely ragyogó magyarokból állt itt az Egyesült Államokban..."

Elévülhetetlen érdeme a két filmnek, hogy e "ragyogó magyarok" csapatát megörökítette, szó szerint az utolsó órában. Érdemük továbbá a tévhit eloszlatása, amely szerint az óceán túlsó partján e korszakos jelentőségű tudósokban elsorvadtak a szülőhazához kötő szálak. Mindezeken túl nagyon is időszerű gondolatsorokat indít meg bennünk a két film - mai, itthoni életünkkel kapcsolatban. Mert ki tudja biztosan, hogy valamelyik gimnáziumban nem firkáigat képleteket egy új Neumann János? És talán nem feltétlenül kellene elmennie...

László Antal