Gyere el hozzá, nem fogsz unatkozni. Fantasztikus lesz, hidd el nekem! Bíztatott Kiss György szobrászművész barátom, aki nagy tisztelője a Ferenczy családnak. - Ha eljössz biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb filmet csinálsz róla... Amikor először találkoztam Ferenczy Béni özvegyével, Erzsikével, kellemesen csalódtam. Szépséget sugárzó idős hölgy nyitott ajtót. Üde, világos ruhát viselt, kedvesen mosolygott, és úgy fogadott mintha már találkoztunk volna.

Az otthont teremtő nő megtaníthatatlan érzékével berendezett lakásban minden tárgy, minden bútor békét, harmóniát sugárzott, ugyanakkor Ferenczy Béni emlékét őrizte, mintha ő is jelen lenne. Erzsiké mesélt, mesélt, közben teát főzött, szervírozta a délelőtt készített süteményeket, megmutatott néhány történelmi dokumentumot, érdekesebb levelet, fényképet. Míg néztem őt, egyre jobban megértettem Ferenczy Bénit, akinek szinte minden műve mögött érezhetően jelen van a múzsa, Erzsiké.

Elvarázsoltan ültem és hallgattam Béni történeteit, akit szinte fizikai közelségben éreztem magamhoz. Erzsiké szellemi frissessége elbűvölt, fantasztikus humorral vázolta fel a maga egyéni XX. századát, miközben felidéződtek a korszak legfontosabb személyiségei - neki barátok, kortársak - Szent-Györgyi Alberttől, Bartók Béláig, Kun Bélától, Illyés Gyuláig, Nagy Imrétől Kodály Zoltánig, szinte mindenki, aki számított, ott volt velünk. Miközben újabb és újabb teák követték egymást, azt vettem magamon észre, hogy a barátomnak, mint oly sokszor, megint igaza lesz. Mitagadás, beleszerettem Erzsikébe...

Dénes Gábor