Schuller Imre rendkívüli művész, aki szakmai tudásával, alázatával sokaknak mestere, szakmai példaképe mind a mai napig. Soha nem hívták a főiskolára tanítani, de már életében műtermet neveztek el róla, amelyben szinte minden filmgyári operatőr dolgozott. Generációk nőttek fel, akik azokon a berendezéseken készíthették különleges felvételeiket, melyeket Ő tervezett, szerkesztett, ő teremtett meg. Munkássága alatt olyan technikai találmányokat fejlesztett ki, vezetett be, amelyek új formanyelvi és technikai lehetőségekhez jutatták az egész szakmát, és amelyeket a nagy profi filmtechnikai cégek gátlás nélkül lekoppintottak és később szériában gyártottak. Ő alkotta meg az első szinkronhangos felvételek készítésére alkalmas kamerát, amely alkalmas volt közeli és távoli felvételek készítésére, úgynevezett "nagyvarióval" volt felszerelve. (Ma minden kiskamerán, fényképezőgépen alap tartozék.) E kamera első példánya egy tejesköcsögből, néhány méter megolvasztott ólomcsőből készült. Ezt a szakma csak köcsögös blimpnek hívta, és használta évtizedeken keresztül. Ma már minden kamera e paraméterekkel készül. A világon először Ő fejlesztette ki az első un. macró-variót, azt a speciális szerkezetet, amely segítségével egy gombostű fejéről készült képen belül is még variózni lehet. E technikával készült legismertebb filmje. Munkájának elismeréseként első kitüntetéseit nem a kultúrpolitikától kapta, hanem más szakmától. Ő lett az első és valószínűleg az utolsó filmművész, aki az Erdészet Kiváló Dolgozója c. megtiszteltetésben részesült. Balázs Béla díjat, Érdemes Művészi elismerést csak jóval később kapott. Schuller Imre 1947-ben került a filmszakmába. Nem játékfilmek operatőreként lett ismert, hanem olyan rendhagyó alkotások révén, amelyek kiállták az idő próbáját. Az erdő királya, a Requiem, az Átkelés a Gránicuson, a Holdfogyatkozás, a Hajnali imádság, mind, mind különleges, megismételhetetlen filmek, amelyek magukon viselik a művész egyedi kézjegyét.

Dénes Gábor