Hirtelen mázsák rakódtak a mellkasomra,
Nem én vagyok?
Ez nem lehet igaz.
Velem ilyen nem történhet meg,
De én vagyok, és a súly felülről
Nyom szorít nagyon,
Ez most olyan, lehet, hogy az?
Csak így hirtelen?
Talán már alkalmas az idő?
Hajnal felé, nem zavar se munka, se nő.
Értem jött?

- Csak mi vagyunk? Jöhetek?
A Gomböntő jött el, halkan kérdezgetett.
Honnét és miként még e sok ékezet nevem felett?

- Vesszűnek, jelnek jó lehet még, de tudom e,
ha ketté nyíllik az ég, már nem tart meg Isten,
magába szív a vég.
- Vesszők, veszendők, kell e még? Nem, cserélnék e mással?
Ki a mögöttes sorban felbukkanni készül,
Mint zubogó patak, hűs csobogással,
Szinte észrevétlenül, lassú elomló Futtással,
a hajnal kékes fátyolába Bújva, bevégezhetnénk.
S a Gomböntő nem szólt, csak intett. Még küzdhetünk, nem sürgős.
Ha jó az idő és a hely nekem, eljön Újra,
hogy segítsen e földhöz kötődő
Fájós végzeten.
Nem marad gond, nem marad adósság,
Nem kell tűrni, hallgatni,
Nincs magányos éj, nincs csalódottság,
Válság, pénztelenség, nincs többé álság,
hazugság, kiszolgáltatottság,
Nem marad belőlem, semmi rossz nekem.
Addig is merengjek a hosszú életen.
A gomböntő a falnak támaszkodott,
Nézett, ahogy a mellkasomon lassan felhőbe értek a hegyek,
mozdulnak hágók, völgyek, gátak,
Sosem hittem, hogy ez így fájhat,
és könnyfátyol takarja el majd szobámat.
Mi lesz? Mit hoz még a hajnali ég?
S a gomböntő csak legyintett,
Nem tetszik. Nem szép így a vég.
Jó lenne sietni a számvetéssel,
Adhat még egy esélyt, ha kell.
Nem elegáns kapkodni, levegőt, szót,
Süket falaknak mondani a végett, az utolsó szó jogán,
Mit szól ehhez majd,a gyerekem, anyám, apám, a kedves?
Káoszt hagyok csak magam után,
Az egész értelmetlen volt, bután
Vesztem el, ami eddig fontos volt,
Jeltelenül marad sok átszenvedett álom,
megannyi harc, eltékozolt erő,
Mi a fene volt fontos annyira, mi volt végül
is ami egyszer is nyerő volt, nyerő?
Világosodik. A gomböntő fellépett dobozára,
megszagolta enyvszagú kanalát, ide bele,
jössz majd, jövök, érted.
És, mint döglött vadállat kiterítve fekszel
és nem érted és nem érted.
Köszönt, amikor elment, magától, vagy te kérted?
Közel a reggel?
Talán egy telefon, egy más világról?
A kettő között vagy Hamlet, melyikre vágyol?