A film 50 percben foglalja össze a hazai agráriumban végbement változásokat a rendszerváltás kezdetétől. Az azt követő 15 év történéseit, döntéseit, és azok következményeit igyekszik feltárni.

A film olyan folyamatokat elemez, amelyek rövidtávú gondolkodásból, személyes haszonszerzésből, vagy szakmai tudás hiányából eredő téves és jóvátehetetlen láncreakciókat indítottak el, amelyek terhe és kihatása a társadalomra hosszútávú. A rosszul meghozott döntésekért senki nem állt ki, hogy bocsánatot kérjen azoktól, akiknek ráment az egzisztenciájuk, a hivatásuk, az állásuk, a megélhetésük, az életük.

A film nem bűnbakokat keres, hanem folyamatokat elemez. Hosszútávon ható változások ok és okozati összefüggéseit tárja a nézők elé, azzal a leszurhető tanulsággal, hogy mindenkinek felelnie kell a döntéseiért, hogy nem lehet partikuláris érdekek mentén, akár pártérdekből, a pillanatnyi haszon reményében a jövoről szóló döntéseket hozni.

A filmben olyan szakemberek szólalnak meg, akik ezer szállal kötődnek a mezőgazdasághoz, a földhöz, és tudományos alapossággal képesek elemezni a mezőgazdasági kérdéseket. Ezer szállal kötődnek a hazához, átélték, megélték, és talán túlélték a nagy robbanást. A film foglakozik termofölddel, erdővel, állattenyésztéssel, élelmiszeriparral, de elsősorban a mezőgazdaságból élő, és magára hagyott emberrel.

A film hitelességét archív felvételek, és a 1992 óta forgatott saját archív anyagaim, valamint a témához kapcsolódó egyéb autentikus, eddig nem publikált dokumentumok adják.

Magyarország földterületének több mint 60%-a mezőgazdasági termelésre alkalmas. Az EU- ban ez az arány ma 27%. Magyarország termelésre használható földterületének minősége, tisztasága, éghajlati adottsága. nagyságrendekkel jobb, mint a nyugat-európai országokban. A rendszerváltás előtt, néhány növénykultúra termelésében, a növényvédelemben, növényvédelmi előrejelzési rendszerekben a világranglistán is dobogós helyen voltunk. A rendszerváltás előtti évtizedben milliárdokat invesztáltak korszerű feldolgozórendszerekre, pl. növényolajipar, cukoripar, gabonaipar, húsipar. Konzervipar stb.

A magyar agrárszakemberek tudását a világon mindenhol elismerték és az elért eredmények tükrében megbecsülték. Működtek a keleti és a nyugati piacok. Régiók életek gyümölcstermesztésből, vagy gabonatermesztésből. Megoldott volt a hazai takarmány, az állattenyésztéshez nélkülözhetetlen fehérje előállítása. A hatékonyságot a szakemberek már akkor energia transzformálásban tervezték számolták, az az, hogy egy kiló állati fehérje előállítása, milyen növénytermesztési technológiával, és költséggel állítható elő. Melyek azok a területek, ahol növénytermesztésre és melyek azok, amelyeken érdemes állattenyésztésre szakosodni?

A rendszerváltás az agráriumban részben reményeket, részben azonnali veszteségeket hozott. A politikai változás következtében nem szakmai, hanem érdekérvényesítői és pártszempontok kerültek előtérbe. A teljes kárpótlást, a mezőgazdaság nyakába sózták. Bevezetésével minden nagyüzem létbizonytalanságba került. Mivel aranykorona értéken számolták a földet, veszélybe kerültek az erdők.

A Bükkben 60 forintért lehetett egy négyszögöl erdőt venni - lábon álló fákkal - kárpótlási jegyért. Megjelentek a haszonlesők, elsősorban ügyvédek, orvosok, ügyeskedők, akik kárpótlásai jegyért földtulajdonhoz jutottak, bár semmi közük nem volt se a területhez, se az agráriumhoz. A biztos és gyors haszonszerzés volt a cél. Erdőket vágtak ki, mert a fát azonnal értékesíteni akarták. Az erdészeti hatóságok tehetetlenek voltak, mert a büntetési tételek töredéke sem volt a haszonnak. Az erdészek tiltakoztak, de hiába.

Ennek következtében, egyre nagyobb terület maradt műveletlen. Jó minőségu földterületek, amelyeket senki nem művelt meg. Pestmegyében van olyan falu, ahol 1000 m hosszú és 3 centi széles csíkok képzik a tulajdont, de ebből több száz van egymás mellett, más, más tulajdonban. De nem ritkák a 30 centis, vagy méter széles földtulajdonok sem. Ennek lényege, hogy ezeket a területeket se eladni, se megművelni nem lehet.

A politikai váltás az agrárértelmiség egy részét kikiáltotta bűnbaknak. A rendszerváltást követően az agrárértelmiség jelentős részében bűntudatot alakítottak ki. Mivel megszűntek a munkahelyek, mindenki próbált egy új önvédelmi stratégiát kialakítani. Sokan termelőeszközöket, vertikumokat privatizáltak a TSZ vagyonából, mások otthagyták a szakmát, elmentek más területre, vagy beálltak megélhetési politikusnak.

Egy kis részük bérelt, vagy vásárolt területeket és lassan ismét a szaktudásából kezdett profitálni. Kialakultak a 200-300 h. nagyságú birtokok, ahol már gazdaságos lehet a termelés. De ezeket a területeket szinte egyedül vagy a család segítségével művelik.

A rendszerváltást követően senki nem védte meg a magyar agrár érdekeket, a magyar piacokat. német, francia, amerikai nyomásra beengedték a nyugat-európai tőkének és multiknak azon csoportját, akik nem beruházni akartak, hanem piacot venni, és egyben letörni a hazai konkurencia leghaványabb lehetőségét is.

Az évtizedek alatt a termelés terhére kifejlődött élelmiszer- vertikum idegen tőke által való elkótyavetyélése révén kiemeltek az ágazatból 500-600 milliárd értékű állóeszközt, majd a magára hagyott termelését intézményrendszerében - szétvezényelték - szilánkjaira robbantották, és közben ráterhelték a teljes politika töltetű kártalanítást is. Aminek az lett a következménye, hogy a földterület 20% át területen kívüli tulajdonosoknak ajándékozták. Vagyis Közép-Európa legjobb mezőgazdaságát tégláira szedték szét.

Miközben másfélmillió kisemmizett kistulajdonos és 890 ezer törpebirtokot hoztak létre, Amerikát próbálták modellnek állítani, ahol a területek természetesen koncentrálódtak, optimalizált volt a technikai háttér, a finanszírozás, és az agrárpolitika.

Miközben az iparban egymás után szűntek meg a nagyüzemek, azt sugalmazták a a munkahely nélkül maradt munkásoknak, hogy menjenek vissza a mezőgazdaságba, néhány holdon csináljanak családi gazdaságokat, és majd megélnek belőle.

Ezek az emberek, se tőkével, se szaktudással nem rendelkeztek. Ennek következtében kialakult, a mezogazdaságban 200 000 munkanélküli. Miközben pl. Dániában ahhoz, hogy valaki mezőgazdasági tevékenységet folytathasson, előbb le kell vizsgáznia termelési, gazdálkodási alapismeretekből, mert a föld alapvetően nemzeti érték, amire mindenkien vigyáznia kell. A szakemberek szerint 60 hektárnál nem szabad kisebb területet művelni, mert az egy családot nem képes eltartani. De ez a politikusokat nem zavarta.

Kárpótlás, a nagyüzemek felszámolása, a szövetkezeti rendszerek felbomlása, az agrárium legfontosabb ingrációs rendszereinek privatizálása, a családi gazdaságok, a farmer gazdaságok lehetőségei, az agrárértelmiség szerepének megváltozása, a földterületek tulajdonjogainak és termelési struktúrájának változása, a külföldi tőke és az új tulajdonosok kapcsolatrendszere, az agrárium szakmai felügyelete, a növénytermesztés, az állattenyésztésben végbement változások, nemzetközi összehasonlítások. Számos ok arra, hogy egy jól szerevezett, iparszerűen termelő ágazat, szinte eltűnjön a hazai és nemzetközi piacról.

A szakértelem és a szakmai szempontokat felváltották a politikai szempontok. Mi történt itt, ezen téren?

A nagy lenyúlások kora

Cukoriparra Osztrák, Német, Francia vevők érkeztek, akik elosztották egymás között a piacot. Megvették a jól működő gyárakat, majd szinte azonnal 20 százalékkal csökkentették a cukorrépa felvásárlási árát. Aztán megkezdődött a megvásárolt gyárak leszerelése. Egymás után szűntek meg a cukorgyárak. Kifelé azt terjesztették, hogy nem elég korszerűek, miközben a leszerelt berendezéseket Németországban, Ausztriában azonnal beépítették az ottani üzemeikbe. Ma már nincs magyar cukor. Csak annyi cukor állítanak elő, amennyi az ország szükségleteit minimálisan fedezi. Saját kivitelről, exportról szó se lehet. Vertikumok mentek tönkre, akik a cukoriparnak szállítottak, nekik termeltek.

Növényolajipar abban különbözött, hogy az egész technologoia, amibe milliárdokat öltek néhány évvel a privatizáció előtt, a legkorszerűbb volt Európában. A növényolajoiparnak különböző területei voltak, a takarmány előállítástól a háztartási tisztítószerek előállításáig. A napraforgót termelők összefogtak, szerették volna megvásárolni legalább az egyik gyárat. A kormány azonban a Ferrudzy nevű olasz befektetői csoportnak adta el, szinte ingyen, aki azonnal bizonyos részeket tovább adtak más nyugati cégeknek. Rossz szerződések tucatjai felvetik a kérdést, hogy véletlen volt e a vertikum ilyen módon való eladása, hiszen a vevőtől semmilyen garanciát nem kért az Eladó, az akkori AVU, viszont mint eladó hét oldalas garanciát vállalt. A recept ismert volt. A vásárlást követően a felvásárlási árat 20%-al csökkentették, a 100 millió dollár vételárat a garanciákban szereplő kifogásokra hivatkozva 70 millióra csökkentették, és csak akkor fizettek, mikor a cégbejegyzés megtörtént az az kettő évvel később. A gyárak eladásból, a felvásárlási ár csökkentésével két év alatt kitermelték a 70 milliót. Vagyis ingyen vették meg, de a történet akkor teljesedett be, amikor kiderült, hogy a Ferrudzy a világon mindenhol működő vállalatokat vesz meg, kiveszi belőle a működő tőkét, és bankhitellel helyettesíti. Itt is ez történt. Olaszország legnagyobb bankcsődjét eredményezte. Nagyon magas szinten buktak vezetők, sokan öngyilkosok lettek, sokan börtönbe vonultak. Egy Begansee nevű bankcsoport vette át a Ferrudzy ügyeit, minek következtében, mint érintettek, mi fizetjük vissza a felvett bankkölcsönöket.